Készülhet síküveg, többrétegű ragasztóval összeillesztett biztonsági üveg, hőálló üveg, stb. A felsoroltak összetételét és szerkezetét a különféle szilikátok és oxidok szilárd oldatai képezik, melyek részaránya a tulajdonságaikat jelentősen módosíthatja.

Az üveggyártás műveletei

Az üveg az olvadék túlhűtése útján kapott amorf anyag. Az üvegolvadék hűlésekor viszkozitása eleinte növekszik, majd a szilárd testre jellemző mechanikai tulajdonságokra tesz szert. A megszilárdult üveg bár rideg és kemény anyag, de mégis a folyadékokra jellemző egyes tulajdonságokkal bír: az ablakként alkalmazott táblaüveg pl. az évek során mérhetően megvastagszik az alsó részénél. Az üvegnek a folyékony állapotból szilárd állapotba való átmenete megfordítható folyamat, azaz az üveg újraolvasztható. Körülbelül 3000 évvel ezelőtt sikerült felfedezni az üvegkészítés titkát és azóta állítható elő mesterséges úton is az alábbi anyagokból:

•     homokból,
•     szódából,
•     nátrium-szulfátból,
•     mészkő és/vagy dolomitlisztből,
•     borsavból,
•     hamuzsírból és különféle fém-oxidokból,
•     és üvegcserépből.

Az üveg tisztulását különböző adalékanyagokkal lehet elérni és színtelen, jó átlátszó képességű (fehér) üveghez jutni. A kezdő művelet az alapanyagok bemérése és kohósítása. 1200-1600°C-ra hevítve az összetevőket azok megolvadnak és keverés közben átlátszó masszává, folyékony üveggé alakulnak. A kellő színezés után következhet az alakadás (formálás) művelete, illetve sok esetben művészete. (Ld. Iparművészet.) Régebben és bizonyos finom tárgyaknál ezt ma is üvegfúvással végzik. Nagyipari módon azonban húzással, hengerléssel, extrudálással, öntéssel, sajtolással, vágással, a szálba húzott üvegből pedig a végén még szövéssel is alakítanak ki üvegipari termékeket.

Az üvegkészítési technológiák

Üveglap, síküveg

A kezdeti időkben a fúvott üveghengert szétvágás után kiterítették, és előmelegített vashengerekkel közel egyenletes felületűvé hengerelték, így készült az első ablaküveg.

Később megfigyelték, hogy ha az olvadt üveget fémlapra öntik, a folyékony üveg sima lappá folyik szét. Ezt követően az üveglap egy hidegebb fémlapon hűl ki és szilárdul meg, így készült a táblaüveg. A normál táblaüveg többféle eljárással is előállítható, például húzással. Ha egy kés élét mézbe mártjuk, majd kiemeljük, akkor a kés mézréteget húz magával. Hasonlóképpen alakítható az üveg is. Az olvadt üveget szerszám segítségével húzzák lassan és egyenletesen felfelé. A levegőn lehűlve üvegtáblává dermed. A függőlegesen emelkedő üvegtáblát két oldalról nekifekvő hengersorral továbbítják a gyártósoron kényszerpályán, majd üvegvágó szerszámmal méretre darabolják.

A legáltalánosabb üveglap előállítási módszer torzításmentes üveglapok előállítására az „úsztatott” (angolul: float) üveg. Az úsztatott üveg eljárást 1952-ben Pilkington találta fel és rövid idő alatt világszabvánnyá vált a magas minőségű üveggyártásban. Az „úsztatott” kifejezés arra vonatkozik, hogy a gyártás során az üveget olvasztott ónon úsztatják. Az úsztatott eljárás által rendkívül precíz felszín, sima felület, és a más technikákkal készített húzott és öntött síküvegekhez képest tökéletesebb optikai adottságú üveg jön létre. A körülbelül 1000°C hőmérsékletű olvadt üveget a kazánból egyenletesen öntik kémiailag ellenőrzött körülmények között egy sekély ónfürdőbe. Az üvegalapanyag úszik az ónon, kiterjed és egyenletes felületű lesz. Az üveglap vastagságát a szilárduló üvegszalag húzásának sebességével változtatják. Hőkezelés (ellenőrzött hűtés) után az üveglap felhasználható.

Színes üvegek

Segédanyagok adagolásával az ember ragyogó színűvé varázsolhatja az üveget. A titán élénk lilává színezi, a króm epezöldre. A gép mangán adagolásával segíti az üveg tisztulását, így hozza létre a színtelen üveget.